Köszöntő

Köszöntelek a SpicaHome világában

A SpicaHome gondolata abból a vágyból született, hogy egy helyre gyűjtsem mindazt, amit az évek során értékesnek találtam: történeteket, képeket, tárgyakat és emberi gondolatokat. Olyan dolgokat, amelyek mögött valódi tartalom, alkotómunka, kulturális örökség vagy egyszerűen egy továbbadásra érdemes történet áll.

Az én utam mindig a szépség különböző formái között vezetett. Tíz éven át balerinának készültem, később rajzolni tanultam, majd a fotográfia lett a hivatásom.

Fiatalon Benda Iván fotóművész mellett tanulhattam meg igazán látni. Nemcsak a fényt, a mozdulatot vagy az emberi arcot, hanem azt is, ami mindezek mögött van. Iván zsidó családból érkezett, művészetének egyik meghatározó helyszíne pedig Jeruzsálem lett – az a város, ahol zsidó és keresztény gyökereink különös módon találkoznak. Élő Jeruzsálem című könyvében is azt a sokarcú világot mutatta meg, amelyben különböző vallások, hagyományok és emberi sorsok élnek egymás mellett.

Tőle nemcsak fényképezni tanultam.

Azt is, hogy előítéletek helyett kíváncsisággal, különbségeink helyett az embert keresve érdemes közelíteni egymáshoz. Hogy tisztelettel lépjünk be a másik világába. Hogy merjünk érzékenyek maradni, és észrevegyük azt a tisztaságot, amely rangtól, származástól és vallástól függetlenül ott lehet egy emberben.

Sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy felismerjem: mindabból, amit akkor kaptam, ma is milyen sok minden velem van.

Talán a SpicaHome is innen indul.

Az alapgondolat személyes, de a SpicaHome már nem csak rólam szól. Emberek, találkozások, közös gondolkodás és alkotómunka formálta azzá, ami ma – ezért amikor ezeken az oldalakon többes számban szólunk, abban mindazok ott vannak, akik a tudásukkal, tehetségükkel, munkájukkal vagy egyszerűen a bizalmukkal hozzátettek valamit ehhez a történethez.

Abból a meggyőződésből építkezünk, hogy vannak értékek, amelyeket nemcsak őriznünk, hanem továbbadnunk is érdemes.

Európa zsidó–keresztény öröksége évszázadok óta ott él kultúránkban, művészetünkben, ünnepeinkben, otthonainkban és a legegyszerűbb emberi gesztusainkban is. A szeretet, az emberi méltóság, a béke, a remény, a másik ember iránti figyelem és felelősség számunkra nem a múlt emlékei. Olyan élő értékek, amelyeknek helyük van a jelenben, és amelyeket érdemes magunkkal vinnünk a jövőbe.

Iván egyszer arról beszélt, hogy a mi dolgunk a múltat az utánunk következő generációk nyelvére lefordítani.

Ez a gondolat különösen közel áll hozzám.

Valahol ezt szeretnénk tenni a SpicaHome-mal is: megőrizni valamit abból, amit értéknek kaptunk, és a jelen nyelvén továbbadni. Egy történeten, egy fényképen, egy művészi tárgyon vagy akár egy apró ajándékon keresztül. Nem nagy szavakkal, hanem szépséggel, figyelemmel és olyan dolgokkal, amelyek mögött valódi gondolat van.

Mert hiszem, hogy az örökség akkor marad élő, ha nemcsak vigyázunk rá, hanem hozzáadunk valamit önmagunkból, majd továbbadjuk azt.

A SpicaHome számomra ennek a továbbadásnak a helye.

Örülök, hogy megérkeztél.